Piac Utca

A többség tudja, hogy hány évente rendeznek olimpiát, azt azonban már kevesebben mondanák meg, hogy hányféle sportágban indulnak a versenyzők.

Az olimpiai játékok a következő hetekben a sportbarátok és szurkolók mellett mindenki másnak is bőven szolgáltat témát: sporteredményekkel és világcsúcsokkal, a kevésbé edzetteknek a körítéssel. A nyitóünnepségre nem lehet panasz: lenyűgöző látvány, ezer ötlet, sok jó zene és még több meglepetés. Erzsébet királyné például talpig pasztellben és csipkében, mint egy túlkoros, ám nagyon trendi James Bond lány.

Az ember azt hinné: kilencvenhez közel végre megjött a humora. Aztán a ceremónia közben látványosan unatkozó angol uralkodót látva szomorúan sóhajtunk, hogy nem, mégsem. De ha ez nem lenne elég: hosszú percekre a legnagyobb divattervezők  kifutójává alakul a megnyitó.

Giorgio Armani, Ralph Lauren, Salvatore Ferragamo és az angolok házi tervezője: Stella McCartney sport-kollekciója az Olimpiai Stadionban. A 204 ország versenyzőinek bevonulása közben felvetődik a kérdés: szükséges-e a sportolókat országuk színeibe csomagolni? Nagy a szórás: Armani nemet mondott és apró stílusleckét adott a televíziós közvetítést figyelemmel kísérő négymilliárd embernek. Letisztult szabásvonal, visszafogott, elegáns színválasztás és hozzá telitalálat a lábbeli!

A hollandok és a magyarok a zászló-színekig jutottak.

A svédek azt mondták: ha sport, akkor laza öltözet. Annyira azonban nem sikerült lelazulni, hogy ne a nemzeti színekhez nyúljanak ők is.  A csehek azonban humorral, gumicsizmában és esernyővel érkeztek - jó taktika: arra mindig szívesen emlékszünk, aki megnevettet.

Ül az ember az irodában és már délre olvadt cukorkának érzi magát. Hiába a klíma, a védőital és a legyezőre hajtogatott újság - leterített minket a nyár.   

Felállni az irodai székből? - erről most könnyen lebeszéljük magunkat. A hideg üdítőre persze van igény, de elmenni érte a boltig?! - órákig mérlegel az ember, mire döntésre jut. Majd később! Időtöltésnek marad a monitor, miközben képzeletben már a hűs tengervízben lógatjuk a forróságtól duplára dagadt bokánkat. Talán a kánikula teszi, de ilyenkor sokkal könnyebben elkalandozik az ember. (Ha lenne ilyen mérés, biztosan kiderülne, hogy az irodai dolgozók teljesítménye a meleggel fordítottan arányosan változik - nem beszélve a szabadban tevékenykedőkről.) 

Mivel a tengerpart messze van, könnyű lenvászon ingekről, fehér kis csipkeruhákról és cukorka-színű körömlakkokról álmodunk. Aztán beugrik, hogy a munkaoldal mellett néhány webshop kínálatát is meg kellene nézni - persze csak futólag. Valódi boltig ugyanis kizárt, hogy elvánszorogjunk ilyen forróságban. Egy bátortalan próba és kiderül: ez volt a nap ötlete, mert megkezdték a leárazásokat! Nyári színekben pompázó táskák, könnyű szandálok - van kínálat bőven. Már csak arra kell vigyázni, hogy a nyaralásra összespórolt pénzt néhány perc alatt ne dobjuk a virtuális bevásárlókosárba. (fotó: net-a-porter.com)

Aztán a színorgia láttán tovább lódul a fantázia. A ruhák narancs, fukszia és pink kavalkádja után már az eddig meghökkentőnek tűnő hiperszínes körömlakkokon sem botránkozunk meg - sőt!  Óvatosabbaknak azonban csak a Chanel 565-öt vagy 515-öt, merészebbeknek viszont az aranyat vagy a kék árnyalatokat is ajánljuk.

Aztán, ha néhány nap múlva otthon szemrehányóan és értetlenül nézik az újabb futárszolgálatos dobozt és mediterrán színekben pompázó körmünket, akkor csak annyit mondjunk, hogy napszúrást kaptunk a Piac utcán.    - Hol máshol?!

Adni jó - ismerjük a mondást, bár azért legtöbbször megválogatjuk, hogy kinek kedveskedünk. Nem szeretjük a véletlenre bízni! Pedig néha abból lesz a legnagyobb öröm, ha merjük vállalni a kockázatot. Haragost, ellenséget, vetélytársat nem divat körbekedveskedni - pedig lehet, hogy néha megérne egy próbát. Vagy olyan helyre is adni, ahol kérdéses, hogy milyen lesz a fogadtatás.

Kötögető debreceni hölgyek gondoltak egy nagyot és a kandeláberekre szavaztak. Megpróbálják szerethetővé tenni ezeket a hideg vasakat. Természetesen sok színnel, és amit a nők tudnak a legjobban: gondoskodással. Ezzel tulajdonképpen azt mondták: szeretünk Piac Utca, szeretünk Debrecen. És láss csodát: hiszünk nekik. Pedig még csak meg sem szólaltak...

A júniusi melegben mindenki könnyít az öltözetén. Előkerülnek a finom pántos női szandálok, a mokaszinok és persze a strandpapucsok. A nők könnyű csipkét és lenvásznat öltenek, és a férfiak is lazítanak a nyakkendőn. Persze csak módjával! A rövid ujjú ing hivatalos programra továbbra is tabu. Nyakkendővel pedig egyenesen tilos! Ugyanakkor bőrcipőt már fel lehet húzni zokni nélkül is. Sőt!

A gondos gazdák kedvenceikre is gondolnak. Erről a csodás fekete puliról három kilónyi szőrt vágtak le. Így talán már jobban bírja majd a nyári hőséget!

Vigyázat, harap!

 

Dal a Piac utcáról

Piac utcai fényes korzón
Bolyongani most élvezet,
Ki egy pár cipőt el nem nyűtt ott,
Az udvarképes nem lehet.
A szép népkertnek már lefújtak
És mindenki csak odafut.
Csak egy sétahely van most nálunk:
A Piac út, a Piac út.

Krizanténummal a gomblyukban
Hódítva jár ott sok legény,
A kesztyüjük, az citromsárga,
Legalább annak néztem én!
Az inggallérjuk vagy négy ujjnyi,
Galambszin szürke a kaput,
Így látja őket füstöt fújni
A Piac út, a Piac út.

És ottan, hol ők járnak, kelnek,
A levegő is, óh, be más,
Pacsuli-szagot hord a szárnyán,
Mert nálunk ez már így szokás.
Abban fürdik a sok cilinder,
Abban a szív is, hogyha tud
És attól válik mámorossá
A Piac út, a Piac út.

S ha jő az alkony rózsafátyla,
Árnyát szelíden ejtve el,
Az ember itt a fő-fő úton
Csodaszép asszonyokra lel.
Otthon eléghet mind a rántás,
Nem baj, a tej ha összefut...
Hogy hóditnak, hadd lássa őket
A fő-fő út, a Piac út!

Óh, Debrecen, szeretlek téged,
De azért keggyel megbocsáss,
Ha néha-néha versbe ömlik
Egy-egy keserű vallomás.

Művész ugyan aligha volnék,
- Az arcom csúf, hangom hamis –
De falaid közt éhen veszhet
Nemcsak müvész, poéta is!