Egy utca és mégis az egész város. Ami a magasba szökő házfalak mögött van.
Óh, Debrecen, szeretlek téged, De azért keggyel megbocsáss, Ha néha-néha versbe ömlik Egy-egy keserű vallomás. Művész ugyan aligha volnék, - Az arcom csúf, hangom hamis – De falaid közt éhen veszhet Nemcsak müvész, poéta is!